Egy angyal küldte értem biztos Õt,
Mert a szerelem mellé küldött jégesõt.
Hogy csókját még forróbban éljem át,
És közben úgy öleljem át, mint nagy viharkabát
Ha utcára lép, Könnyre váltja a felhõk záporát,
Mert sírni kezd az ég, Ha minket együtt lát.
Táncolnék százegy éjen át, s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull, Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át, s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull, Mintha minden cseppje ütné a zongorát
Záporral a kézben jött a nyár,
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár,
Átáztatta szívem fõterét,
De téged küldött kárpótlásként mint fõnyereményt
Nem számít már, Hogy bõrig ázunk a csillagos ég alatt.
Mikor lelkünk táncot jár, Már boldog a pillanat.
Reff 2x
0 Comments
No Comments so far
Leave a comment
Leave a comment
Line and paragraph breaks automatic, e-mail address never displayed, HTML allowed:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>